Kérdésben élni….

Szeretettel köszöntelek!

Amikor elkezdtem ismerkedni az Access Consciousness® eszközeivel, nagyon hamar találkoztam azzal, hogy “amíg a kérdések teret nyitnak, lehetőségeket mutatnak, addig a válaszok beszűkítenek, korlátoznak.”

 Az utóbbi időben azonban naponta meg is élem, hogy “örökös kérdőjelként” létezve milyen sok lehetőség mutatkozik meg, s mennyivel könnyebb teremteni az életemet.

Azonban nem mindegy, hogy mi van a kérdőjel előtt.

Miért történt ez velem?

Miért pont velem történt ez?

Mi lett volna ha?

Mi az oka annak, hogy … ?

Sokszor hajlamosak vagyunk leragadni az okok keresésénél, abban bízva, hogy ha megkapjuk a választ, hogy a múltban mi miért történt és milyen hatással volt/van a jelenünkre, akkor az irányt mutat nekünk a jövőre nézve.

Számos “gyógyító/személyiségfejlesztő” módszer alapul ezen, azt a reményt sugallva, hogy az okok megtalálása megoldást is jelent egyben.

Aztán meg csodálkozunk rajta, hogy egyre inkább látjuk az okokat, mégsem változik semmi.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet hozzájárulás az életünkhöz, hogy ha ránézünk az okokra.

Pl. amikor arról beszélünk az Access Consciousness®-ben, hogy berögződéseink, hiedelmeink hogyan irányítanak bennünket, akkor ránézhetünk pl. arra, hogy a szüleinknek milyen nézőpontja volt a pénzről, és az hogyan határozza/határozta meg a mi pénzhez való viszonyunkat.

Erre aztán lehet tisztításokat végezni, illetve a Bars®-kezelés során is érintjük az ehhez kapcsolódó területet is, hogy a jövőben “ne hasson ránk”.

 De vannak olyan berögződéseink, amik nem a jelen fizikai életünkből valók, s ahhoz, hogy ezeket törölni tudjuk, nem kell és gyakran nem is lehet megtalálni a konkrét okot, a nélkül is lehet semlegesíteni.

Sokszor mondjuk,  válj kérdőjellé, ha meg akarod változtatni a valóságodat, akkor nem az ilyen jellegű kérdésekre gondolok. 

Azok a kérdések, amik valóban segítenek, nem a múltra, hanem a jelenre vonatkoznak és a jövődet változtatják meg.

Hajlamosak vagyunk válaszokat keresni.

Azt hisszük, hogy ha valaki megmondja a helyes választ, a tuti megoldást és ahhoz tartjuk magunkat, akkor minden gondunk megoldódik.

De mi van akkor, ha valójában a válaszok , ahelyett, hogy elősegítenék a változásunkat éppen, hogy akadályozzák azt.

Egy választ elképzelhetünk akár egy kályhacsőként is, melybe nézve az ezernyi lehetőség közül csak egyet veszünk észre.

Amikor elkezdtem ismerkedni az Access Consciousness® eszközeivel, nagyon hamar találkoztam azzal, hogy “amíg a kérdések teret nyitnak, lehetőségeket mutatnak, addig a válaszok beszűkítenek, korlátoznak.”

Sokáig nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni.

Hiszen megvoltak a válaszaim, a jól működő megoldásaim, amihez ragaszkodtam. Elveim voltak.

Sokkal jobban szerettem a felkiáltójeleket a kérdőjeleknél.

A kérdésekről nekem a “bizonytalan vagyok vagy mégsem” érzés jutott eszembe, amin elég komoly ítéletem is volt.

Időbe telt, gyakorlásba, és az eredmények megélésében, hogy rájöjjek, a kérdések nem a bizonytalanságot tükrözik, s ha nem ragaszkodsz egy-egy válaszhoz, az nem elvtelenség.

Az utóbbi időben pedig ráéreztem, hogy ha egész napon át (de legalábbis a nap minél nagyobb részében) kérdőjelként tudok létezni, akkor az Univerzum elrendezi számomra a dolgokat, a “céljaimnak” megfelelően.

Ehhez meg kellett tanulnom, rá kellett éreznem, hogy mit és hogyan kérdezzek ehhez.

De hát akkor mi is legyen a kérdőjel előtt?

Semmiképpen nem a fenti miért, mi lett volna ha kérdések, hanem a “mi kéne ahhoz, hogy … ?” típusú kérdések.

Az Access Consciousness® szóbeli eszközeinek egyike, hogy kérdezünk.

 Azonban nem azért kérdezünk, hogy válaszokat kapjunk.

Logikailag ezt nem értjük, de az Access nem a logikus elméről szól.

 A válaszok ugyan is beszűkítenek, korlátoznak.

Ezért sem szoktam én azt mondani, hogy “kérdezz és majd jönnek a válaszok”, inkább azt, hogy “kérdezz és majd jönnek a lehetőségek/ötletek/gondolatok”.

Amikor az access-eszközként a kérdéseket használjuk, annak tehát nem az a célja, hogy válaszokat kapjunk, hanem, hogy teret nyissunk, s éberséget kapjunk arra, hogy észrevegyük az ilyenkor megmutatkozó végtelen lehetőséget.

Az egyik oka tehát az lehet, hogy “nem működnek a kérdések”, hogy válaszokat várunk.

A másik, hogy eleve elvárással kérdezünk.

Például azt kérdezzük: “Mi kéne ahhoz, hogy a párom elvegyen végre feleségül?” a helyett, hogy azt kérdeznénk: “Mi kéne ahhoz, hogy boldog párkapcsolatban éljek, melyben mindegyikünk elégedett és fantasztikusan érzi magát?”

A megfogalmazást lehet überelni, de a különbség talán érezhető a kettő között.

Ahogy én látom, ez utóbbi szoros összefüggésben áll a kontrollal, vagyis, hogy folyamatosan meg akarjuk határozni, hogy hogyan történjenek meg a dolgok, pedig ez nem a mi dolgunk, hanem az Univerzumé.

A jó hír viszont, hogy a Bars®-kezelés során a kontroll-pont érintésével a kontrollra vonatkozó nézőpontunk oldható.

Ha úgy érzed, a kérdések nem működnek, különösen ajánlom, hogy ne csak a szóbeli technikákat használd, hanem kapjál vagy/és adjál rendszeresen Bars®-kezelést, mert a hatása, tapasztalatom szerint a szóbeli eszközök eredményességét is fokozza.

Amikor arról beszélünk, hogy hogyan tudunk hatékonyan kérdezni, én azt mindig a gyermeki kíváncsisághoz tudom legjobban hasonlítani.

S van egy szó, amivel nagyon gyorsan tudom magamat ebbe az állapotba hozni.

Csak kimondom, hogy VAJON…

S kíváncsi leszek.

 Egyre többször fogalmazom a mondataimba, szóban, írásban és gondolatban is.

Amikor azonban valakit trauma vagy nagyon nagy fájdalom ért, lehet, hogy egy másik access-eszközt kell előtérbe helyezni.

 Hiszen ha tele van a szívünk fájdalommal, szomorúsággal, sértettséggel és félelemmel, aggodalommal, akkor lehet, hogy nem érzzük könnyűnek a gyermeki kíváncsiság állapotában létezni, mert bár tudjuk, hogy fentebb felsorolt érzelmek nem léteznek, beültetések csupán, amíg azt hisszük hozzánk tartoznak, nagyon nehéznek érezhetjük az életet.

 Az érzéseink 99%-a nem hozzánk tartozik.

Így, amikor jönnek ezek az érzések, tegyük fel a kérdést: “kié ez?” , “kihez tartozik?”, s miután a fojtogató, gyomorszorító érzésből tudjuk, hogy nem a miénk, mondjuk:

 “Nem hozzám tartozol, menj vissza a feladóhoz, tudatossággal csatolva.”

 Meddig kell ezt mondogatni?

Gyors változást akarsz?

Álló napon keresztül.

Ha hozzászoksz, s megtapasztalod milyen könnyedséget hoz az életedbe, nem fogod tehernek érezni.

Amikor valakit olyan trauma ért, mely történetében él, nagy hozzájárulás lehet, a Bars® háromszoros sorozatrendszerekkel futtatása, mely testkezelés a testbe zárt traumát, sokkot, amit az illető folyamatosan újra meg újra megél, kulcsolja ki. Pánikbetegség esetén nagyon ajánlott.

Hányszor kell kérdezni?

Sokszor.

Egész nap.

 Addig kérdezz, amíg nem válsz magad is kérdőjellé.

Utána már nem kell “szavakkal” kérdezned, mert kérdésként létezel.

Még én sem létezem álló napon keresztül kérdőjelként, de egyre többször élem meg ezt az érzést, s higgyétek el, megéri.

Inkább ne is higgyétek el, tapasztaljátok meg !

Két dolog van, ami bármit megváltoztat az életedben, a választásod és az Access Bars. Fedezd fel ezt az egyszerű testkezelést, ami megváltoztatja a világot.

Tudj meg többet az Access Barsról!

Szeretettel várlak, jelentkezz be egy testkezelésre!

Weldin Magdolna

Tel.szám: 06 70 6738088

E-mail cím: kiralypillango@gmail.com

Facebook profil

Facebook üzleti oldal

Kérd a felvételed a zárt Facebook csoportomba! 

YouTube

Skype: weldinke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.