Ilia Beatix: Önismeret a gyász tükrében

Önismeret a gyász tükrében…az elengedés mélységei

Amikor az elengedés szót meghallod, azt képzelheted, hogy ez egy cselekvés. Mi több, neki kell állni, meg rávenni magad, meg elvárni magadtól, hogy engedd már el ..mert annak úgy kell lennie. mert neked azután lesz jobb, miután elengedted.
De mit is engedünk el? hogyan is? meg tudod-e magad figyelni közben ? időben tudod –e mérni? Honnan tudod, hogy elengedted?
Egyáltalán, mi ez az egész? folyamat? érzés? belső munka ?
És miért baj az, ha valamit nem engedsz el? miért nem tarthatod meg? mit árt az neked vagy bárkinek?

Amit én látok az elengedésben, az nem más, mint kilépni a Magad által létrehozott illúziódból. Ahova tereltem magamat mindig is, hol tudatosan, hol tudatalatt, az a SZABADSÁG!
Ezért az elengedést leginkább úgy tudnám leírni, hogy a nem létező Illúziódból kilépsz a Valóságodba.
Ide eljutni nem kevés illúziómon keresztül sikerült 🙂

Így tehát a Semmit engeded el ! Csak azt a gondolatot, vagy érzést, ami nem a Te valóságod, mégis ott van veled. S Te akkor azt igencsak valódinak éled meg! Szépen beköltözött az életedbe. Viszed magaddal mindenhova. Ebből a szemszögből látsz mindent.
És még jól is jön Neked, hogy ott van. Mögé bújhatsz, felmentheted magad önmagad és mások előtt is , legfőképp a boldogság alól. Mert Te erős vagy, Neked terhed van! Téged lehet sajnálni. és jól bezsebeled az energiát olyan helyzetért, amit Te tartasz fenn magadnak. Mert ez Neked hoz ám hasznot is. Figyelmet, törődést kapsz, vagy egyesek Canossát járnak érted, hogy csak vedd már észre, hogy a (nem létező) ketrecedben ülsz, no jó, még van benne egy-két szarkupac is…

És valahogy ez az egész még nem fáj eléggé, még nincs belőle eleged.
Csak pillanatokra megérzed, hogy valami nem olyan jó. Valami akadályoz a boldog, felhőtlen érzésedben. De nem figyelsz…még nem tudsz…
Ragaszkodsz, kapaszkodsz. Mert ezt már ismered. Mert ez a természetes. Ez biztonságos(nak érzed). Mert rémülettel tölt el, ha jól vagy. Azt hiszed, akkor lépsz a bizonytalan, ismeretlen útra, ha jól Vagy.

Pedig, ugye belekóstoltál már, ugye tudsz olyan helyzetet, ahol túlléptél valamin, elfogadtad, és megkönnyebbültél, és hú de csudajó béke volt. szárnyaltál…lebegtél…

Aztán jönnek „keményebb” próbák. Szakítás, válás, munkanélküliség, betegség, anyagi nihil, gyász…

Most miért nem megy az elengedés?
mi változott? elvesztetted a hitedet, elvesztetted a vágyaidat a változásra? elfáradtál? már az a normális,ha szarban vagy? ekkor érzed ez Életet, az elevenségedet, ha dráma van? félelmetes a boldogság, és unalmas az elégedettség?

Vagy mert azt hiszed, vannak dolgok, amiket el lehet engedni, és azt érzed, van amit Nem lehetséges elengedni? és így Te magad már meg sem próbálod?

Például, ha valaki, akit nagyon szeretsz, meghal. Igen, ez úgy néz ki, olyan…ahol nem fog működni az elengedés…
Azt érzed, Te is vele mégy..Azt érzed, belehalsz abba a fájdalomba, amit az Ő hiánya okoz.
Amit Ő adott Neked, azt már nem fogja. Azt már vagy megadod Magadnak, vagy soha nem lesz meg Neked. Amit Ő jelentett Neked, azt senki nem tudja pótolni. E nélkül kell tovább élned, mert a részed volt, és az a részed, ahol Ti egyek voltatok, olyan, mintha vitte volna magával. És sajogsz minden porcikádban, és üvöltesz, hol hangosan, hol némán. mert ezt felfogni sem lehet..

Igen, nem tudod felfogni azt, ami nincs. Nem tudod megérteni azt, amit elme már nem tud követni.

Mert mi a halál? Mindenki tudja: átmenet a földi síkról. A Lélek hazatérése. Mit is kezdj ezekkel a mondatokkal, mikor a megsemmisülést érzed a bánattól?

Semmit! Ne akarj érteni semmit! Ne akarj jól lenni! ne akarj elengedni semmit!

Ellenben engedd meg Magadnak a fájdalmat. Addig, amíg létezik. Amíg ott van, hogy szétégesse és átalakítsa mindazt, ami Benned arra vár, hogy egy más módon megöleljen. Hogy enyhülést kapj egy-egy rövid időre. Hogy Magadért tenni tudj, mindig egy kis lépést az elfogadásért, és megértésért. Vagy csupán annak megengedéséért, hogy nem kell semmit erőltetned. Hogy fellélegezz egyet és megállj valameddig, amíg szélcsended van. Hogy el tudjon indulni a derengésed belül, hogy lelked szóljon halkan: itt vagyok és szeretlek..És szép lassan segítőddé válik az elméd is. Aki emlékezni kezd arra, hogy mi a valódi érzés, és kezdi megmutatni neked, hogy mi is VAN MOST! Mert megengeded Magadnak, hogy megleld a megnyugvást. Még nem tudod hogyan, de azt Tudod, ez az állapot, ahova el akarsz jutni. Minden fájdalom és félelem megélésének tudomásul vételével, a folyamathoz időt nem rendelve. Csak egyet érzel belül, lehet ez másképp, mint a mardosó kínban. ÉS meg tudsz állni már hosszabb időre. Már tudsz mosolyogni, már észreveszed a Nap sugarait, már van miért felkelned és felöltözni. Rengetegen fogják a kezedet, de engedik Neked minden lépésedet saját ütemedben menni. ÉS Te is engeded Magadnak ! Szelíden, együtt érzel Magaddal!

ÉS akkor már be tudod fogadni a tanítást, hogy MINDEN ESETBEN, KIVÉTEL NÉLKÜL A LÉLEK DÖNTI EL, HOGY ELMEGY. Lélekben erősödve meg tudod látni ebben, hogy minden Lény saját szuverén szabadsága dönteni életéről és annak végéről. Abban a részben már nem tudnak senkit és semmit nézni, csak Önmagukat. Mert így döntöttek.Mert neki így a legjobb.Mert van, amikor a halál a jobb, s nem az élet.
Ezt az utat egyedül tesszük meg mindannyian.

Tudod-e tisztelni a másik Embert minden döntésében? Tudod-e jobban szeretni a Másikat annál, mint amennyire magadat sajnálnád?

Tudod-e Felülszeretni Őt bármiben? Akár azért is, mert elmegy és „itt hagy” Téged. És tudod-e közben Magadat is tisztelni és szeretni?

Még akkor is, ha nem is hal meg. Csak úgy dönt, más az útja.

Ugye látod, a Te részed így is ugyanaz…amit tehetsz Magadért, az független attól, hogy mi történik.Hogy szakítottak Veled, elhagytak, örökre, hogy kirúgtak, hogy elvesztettél mindenedet, hogy beteg lettél, és sorolhatnám.
Mert egy szereplő ugyanaz ! Te Magad!

Te mennyit tudsz megtenni azért, hogy az elfogadásban és elengedésben felszabadítsd Magadat?

Meg tudod –e tenni Magadért, hogy bátran megengeded megmutatkozni a történetek valódi jelentését?

Készen állsz-e arra, hogy válassz egy könnyedebb, illúziószegény/ mentes életet?

Elfogadva emberi minőséged összes létjogosult érzését, fájdalmát, dühét, és neheztelését, félelmét, mindenezek közepette beengeded egy-egy pillanatra azt a szikrát a tudatodba, ami felkapcsolja a belső lámpádat, hogy megnézd, milyen a teljes kép ?

Mert valahogy ezért a szándék az elengedés tanításairól. Te Vagy az, aki a Szabad Létezésre születtél!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.