Mi a tudatosság? – Gary Douglas

A tudatosság mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Az érdekes az egészben az, hogy sokan beszélnek arról, hogyan legyél tudatosabb és hogyan teremts nagyobb tudatosságot, satöbbi. De ezek 90%-a még csak bele se fér a tudatosság definíciójába. Egyedül az Access rendelkezik a tudatosság olyan definíciójával, amelyik mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Tehát legtöbben keresik a tudatosságra vezető utat, anélkül, hogy tudatában lennének azzal, amit megvalósítani próbálnak. Tehát értsd meg: ha a tudatosság mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg, ez azt jelenti-e, hogy magába foglalja a könnyeket és a haragot és az izgatottságot is? Igen. A tudatosság mindezt magába foglalja.

Az Access igazából arról szól, hogy olyan helyre juttasson téged, ahol nagyobb tudatosságra és kevesebb ítélkezésre vezető eszközöket használhatsz, s így több választásod és több lehetőséged lehet. Ha van egy problémád, és nincs róla nézőpontod, minden megváltozik, és önmagad ajándékává lehetsz.

Erre legnagyszerűbb példám az, amikor a gyerekeim, akik kamaszkorukban későn keltek fel, és nekem korán kellett lefeküdnöm. Reggel korán felkeltem, és a konyha egy disznóól volt. Általában ezt gondoltam: Gyerekek, hát nem tudtok elrakodni magatok után? Mi van veletek, kis szarok? És dühös lettem, és elhúztam a csíkot.

Egy szép napon aztán felkeltem, és ez jutott eszembe: „Ó, ez egy érdekes nézőpont.” És elkezdtem rendet rakni a konyhában, és a konyha egyszercsak tíz percen belül teljesen tiszta volt, míg azelőtt egy órán át dolgoztam rajta. Mi volt más? Nem ítélkeztem. Nem volt nézőpontom a dologról. És így gyorsabban el tudtam intézni, amit akartam. Ettől kezdve nem álltam ellen annak, hogy a gyerekeim disznóólat hagynak maguk mögött, ők pedig ettől kezdve lassan abbahagyták ezt a viselkedést.

Ezt jelenti a nagyobb tudatossággal rendelkezés, mert mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Ha mindent befogadsz, és semmit nem ítélsz meg, minden megváltozhat. De ha fix nézőponttal rendelkezel, vagy felizgulsz, az csak ezt a nézőpontot erősíti meg. Arra tanítanak, hogy a dolgokat meg kell ítélned valóságunkban.

Ez olyan, mint ha mind iskolában lennétek, és nem tudnád a helyes választ, hogyan kellene ítélkezned? Úgy, hogy nem tanítottak rendesen, hogy nem tudod, hogy tudod, amit tudsz. Soha senki nem kérdezi meg, hogyan jutottál erre a következtetésre. Engem mindig jobban érdekel, hogyan jutsz el arra az eredményre, amire eljutsz, mint az, amit választottál, de ami helytelen. Én mindig próbálom azt felismerni, hogy hogyan teremtettél valamit. Így kell ítélkezéssel zárnod a dolgot, csak azt kell kérdezned: Mi minden lehetséges itt, amire eddig még nem gondoltam?

Kevesen vannak tudatában annak, hogy ők maguk teremtik életüket. Én az Accesst megelőzően már régen rájöttem, hogy minden, amit választok, azt én teremtem az életemben, és nem örültem annak, amit akkor éppen teremtettem. Tehát ha azt meg tudom teremteni, amivel nem vagyok boldog, mi mást tudnék tenni, amivel olyasmit teremtek, amivel boldog vagyok?

Tehát a kérdés ez lesz: Hogyan tudok mást teremteni? Vagy hogyan tudok mást választani? Egy egészen más nézőpontot. És az embereknek hajlandónak kell lenniük arra, hogy ítélet nélkül tekintsenek erre a más nézőpontra.

Azt mondják egyesek, hogy valamin változtatni akarnak, és ezt kérdezik: „Ezt hogyan változtatom meg?” Úgy változtatod meg, hogy mást választasz. Mindenki úgy tesz, mintha ez olyan nehéz dolog lenne. „Mit kell POC POD-olnom ahhoz, hogy képes legyek mást választani?” Egyszerűen válassz mást. Semmi nem nehéz, amíg nem gondolod azt, hogy nem tudod választani. A valóság az, hogy mindent választhatsz. Mit akarsz választani? Sokkal több lehetőségünk van, mint legtöbben gondolják.

Amit ez teremteni fog, az az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak. Ha dühös leszek valakire, az mit fog teremteni?

Nem értheted ezt meg, ha még mindig olyan definícióból kiindulva működsz, amilyenről azt hiszed, hogy olyannak kell lennie. És ez az a pont, ahonnan kiindulva a felismerésből kell működnöd – ez mi?

Minél kevésbé vagy korlátozott, annál kevesebb beragadásod van. Ha megtanulsz úgy fülelni, hogy az serkenti fantáziádat és tudatosságodat, egészen más nyílik meg előtted. Ha ebben a kérdésben élsz: „Mi történik most tulajdonképpen?”, és már nem igyekszel megoldást találni arra, hogyan is könnyíts bármin/oldj meg bármit is, lassan meghallod azt, ami nincs kimondva. És hallod, hogy valaki valamit mond, és nem is ezt mondja, de te tudod, mit gondol, vagy mi van az ő univerzumában.

Nos, az Access alapja: az embereket rávezetni arra, hogy keressék a lehetséges kérdéseket, és mi mindent megteszünk azért, hogy az emberek ezt válasszák. De ők nem mindig ezt választják. És én nem tudom elérni, hogy ezt válasszák. De ha sikerül, lassan feldereng bennük, hogy kérdést kell feltenniük, így lassan előrehaladnak, és esetleg eljutnak arra a pontra, ahol éppen csak egy kérdést tesznek fel.

Mi lehetséges most, amit még nem választottam? Mi van, ha tudod, hogy bármit választhatsz? Hát látod, sajnos, az én nézőpontom az, hogy ez így van. De nekem kell idáig eljutnom. Látod, azt kellene felismerned, hogy minden, amit életedben teremtettél, a jó, a rossz és a csúf dolog, mind a te teremtésed. És legtöbben ezt nem akarják igazán tudni, azt akarják hinni, hogy a dolgok megtörténnek velük, és hogy véletlenül történnek meg. Nem „megtörtént”, te teremted, te teremtesz mindent!

Én mindig a kérdést figyelem, mindig azt figyelem: mi tud itt más lehetőséget teremteni?

Forrás: What is consciousness?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com

írta:Sulci

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.