Gyász

Gyász – elment, itt hagyott – meghalt…
Gyász – elment, itt hagyott – mást választott …
Gyász – elment, itt hagyott – a saját lábára akar állni…
Gyász – elment, itt hagyott engem (szerencsétlent) egyedül….

…és mi van, ha elengedjük a család, a barátok, a megszokások súlyát, s máshogy éljük meg?

Mi a gyász neked? És mi a többi része, ami másoké? Mi van, ha te másképp “gyászolsz”, mint mások? Mi van, ha te nem “gyászolsz”, hanem megéled a változást?
Mi mindenre nézhetünk rá, hogy könnyedebb, szabadabb legyen ez a változás?
Mit adhat ez a nap, amivel megajándékozod magad, hogy másképp nézhess az eddig elfogadhatatlannak tűnőre?
Milyen lehet az elfogadás, az elengedés, a gyász, ha levesszük róla azokat a nézőpontokat, amitől nehézzé válik?
Milyen lenne, ha mindebből erőt merítenél? Milyen lenne, ha a továbblépés nagy csodákat tartogatna?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.